EzoTaro
Oda ő
II. Évfolyam
2. ÜNNEPI különszám

2011. December

ÜNNEP 2011

Éljük meg azt, mi visszahozhatatlan
a pillanat számunkra most kimondhatatlan
kristályban csillog a béke és a szeretet
kívánok mindenkinek boldog ünnepeket!

Sophie (alias EzoTaro)

Ebben a különszámban irodalmi alkotások és értékes-szépséges Édesanyanyelvünkről vannak: erő- és örömcseppek, amikből feltöltekezhetünk. A december az ünnepeké, ám mégis a befelé fordulás időszaka is ez. Az év lezárásáé, és életünk mérlegének elkészítéséé, hogy az új évbe ne vigyük át azokat a feldolgozatlan érzelmi és lélekélményeket, amelyek az új spirálkörben gátolnának minket. Az új kezdet ne hamvában holt ígéret legyen csupán, hanem megvalósítható ideál.
ANTOINE DE SAINT EXUPERY IMÁJA

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában, időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!
Ámen!


A FÉNYADÓ IMÁJA

Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk.
Szeretlek.
Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.

(Biegelbauer Pál)

SZERETET

Küzdelem nyomát Őrzi még a testem
a görccsel harcoltam kín-keservesen
bevetettem ellene minden fegyverem
de nem használt semmi.
Végül szembenéztem vele.

Fölismertem és nevén neveztem:
„te vagy az Akarat” – mondtam
s üvegfal mögé dugtam.
Az üvegfal mögött megjelent
ikertestvére, ki őt legyőzte.

Néztem a legyőzőt, ki háttal állt nekem
nem láttam arcát, így fel nem ismerhettem
törtem a fejem: kinek lehet oly ereje
hogy akaratom felett győzhetett?

Erős volt a megboldogult
elég jól kijöttem vele.
Most azonban ellenem fordult
és nekem támadt orvul.

Le kellett győzni, mert visszatartott
fölfogta az áramlatot.
Nem volt könnyű megsemmisítése
kíváncsi voltam legyőzőjére.

Akkor szembenézett velem -
Ő volt az: a Szeretet.
Az Égi Király megszületett.
***
Néhány nap múlva a
két testvér kezet fogott
s Akarat a Királynak fölajánlotta
a Szolgálatot. (Sophie)


BÉKE

A béke hópihéje
megérintette lelkemet
rám simult és betakart
s elringatta testemet.

Hosszú az út hazáig
ésszel föl nem érhetem
mégis rám tekint a Nap
s a Hold vezeti léptemet.

Hálakönnyek táncot járnak
testemben szétcikáznak
melegséget árasztanak
puha takaróba ágyaznak.

Lelkem könnyű, derűs és nesztelen.
Csitt csak! Hallgasd mit mond az értelem
számold lépteit a szíveden!

Könnyű léptű, puha béke
szárnyra kel és elrepül
az, ki itt marad
többé már nem menekül.

(Sophie)

 

KARÁCSONY 2009

Ha én tél lehetnék, hópihe lennék
ha én Nap lehetnék, rád nevetnék
ha én fa lehetnék, neked árnyékot adnék
ha én könny lehetnék, szivárványt ontanék.

Ha én naplemente lennék, bársonyos éjszakába lépnék
ha én teli - Hold lennék, a füledbe titkokat sugdosnék
ha én játék lennék, a gyerekekkel játszanék
s ha Szerelem lennék … hát benned felolvadnék.

Ha én szánkó lennék, a hóban vígan siklanék
ha én Karácsony lennék, Szeretetben fürödnék
ha én fenyőfa lennék, otthonodban melegednék
s ha csillagszóró lennék, Fénytudást árasztanék.

Mivel ember vagyok, mindezt megélhetem
és boldogságomat Emberségemtől remélhetem.
(Sophie)

ÉJFÉLKOR

Amikor éjfélt üt az óra, s az Újév beköszön
álljunk meg egy szóra, mielőtt az Óév leköszön.
Egy pillanatra gondoljunk a tegnapra
és őrizzünk meg minden jót holnapra.

Tegyük le minden terhünket, ne cipeljük tovább
növeljük meg örömeinket, mert az ad energiát
örüljünk annak, amink van, ne a hiányt tartsuk szem előtt
becsüljük mindazt, ami ma van, és ne sírjuk vissza tegnapelőtt.

Nem vagyunk jók, de azzá válhatunk
nem vagyunk rosszak sem, csak arra visz az utunk
nem szól másról életünk, mint az Életről
így kerül elő holnapunk a ködből.

Nem kell ígérnünk semmit, mert azt be nem tarthatjuk
hisz sohasem tudhatjuk, holnap majd merre haladunk
ne minősítsünk, mert a minőség nem földi
ne ítélkezzünk, mert az ítélet talmi.

Ne tegyünk semmit, melyet szívünk nem támogat
és őrizkedjünk attól, amitől lelkünk megriad
ha kell, legyünk képesek a cselekvésre
ám szakítsunk időt a pihenésre.

S ha arra van szükség, hogy ne tegyünk semmit
bírjuk ki, hogy egónk nem nyúlhat az égig
nyugodjunk bele, hogy szűk az ő területe
s kompetenciája nem mutat messzire.

Tiszteljük önmagunk, hogy mások is tisztelhessenek
becsüljük szellemünk, hogy gondolataink messzire vigyenek
bocsássunk meg magunknak, hogy szeretetben élhessünk
azt adhassuk tovább, és nem negatív szemléletünk.

Örüljünk ennek az életnek, hisz ez ismételhetetlen
örüljünk szeretteinknek, mert az élmény feledhetetlen
örüljünk a szerelemnek, mert a valódi ritka kincs
és szerelmünk beteljesülése az egységbe visz.

S ha földi létünk végén megtaláltuk ezt a szerelmet
nincs több szó, mely hordozza az üzenetet
csak annyi, hogy immár megérkeztél
lelked hazatalált, mert Emberként szerettél.

(Sophie)

12 GONDOLAT

Álom: … és hogy miért olyan nehéz gyermekkori álmaink megvalósítása? Mert akkor még a TELJESSÉG ÁLMODIK A GYERMEKBEN.
Átok és áldás: Az átok csak addig az, amíg meg nem tanuljuk másképp látni. Akkor áldássá változik.
Béke: Fegyverrel nem lehet békét teremteni.
Élet célja: „…Ezért gondolom, hogy az Életet meg kell élni, és azt, hogy az ÉLET célja az élet maga... mert akkor sohasem mondhatjuk semmiről, ***hogy ismerjük, így a megismerés végtelenné válik” – mondtam barátomnak.
Elfogadás? Legyen meg Uram a Te akaratod. De legyen meg!
Elfogadás: Amit el tudok fogadni, már nem okoz fájdalmat.
Tünékeny boldogság: Az a perc, pillanat, óra, amit nem élsz meg – számodra örökre elvész.
Út 1: „Minden út Rómába vezet” – tartja a mondás. Ez akár igaz is lehet, ám nem mindegy, hogy melyik úton jutunk oda, mert az egyik rövidebb, a ***másik hosszabb. Általában a rövidebb utat kedveljük, a legtöbbször mégis a hosszabb úton megyünk.
Valódi önmagunk: A felejtés álmát alusszuk: elfelejtettük valódi önmagunk.
Változás: A változás olyan, mint a feloldozás.
Öröm: „Mindig nagyon távolinak tűnik az az óra, amely örömet hoz nekünk.” (Ovidius) Tovább gondoltam, és így szóltam magamhoz: „Nos, ha így ***állunk, akkor keressük meg most, ebben a pillanatban azt az örömet. Ejnye! Hova is tettem?”
Út 2. „Isten útjai kifürkészhetetlenek” – tartja a mondás. Továbbgondoltam. Az ember pedig nem tudja, mit akar… Te jó ég! Mi lesz ebből?! (Sophie)

... és végül egy film. Szívet-lelket gyönyörködtető-melengető. Címe: A tökéletes ajándék.

MAGYAR

ÉDESANYANYELVÜNK

Az alábbi írást levélben kaptam Power Pointban. Szerzője ismeretlen.

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem, hogy: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2, 5. old.)
Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 6000 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk?
Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudtad-e, hogy a British Múzeum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik:
„Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelenek elsew capitoliuma”?
Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.

Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar rovás található az észak-amerikai Újfundland (ÚjSkócia) Yarmout öblénél?
Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovással, kőbe vésve örökítette meg.
Samuel Laing (1844, London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a „Tyrkir” a „Turk” megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.
Ezt az 1700-as években megtalált követ ma a Yarmout Country múzeumban őrzik (181 kg). A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovással.
Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: „Ericson járt e helyen is sok társával”
Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?

Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, mondta: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”.


George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: Ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

Grover S. Krantz amerikai kutató: „A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, ekként jellemzett az 1830-ban megjelent „Poetry of Magyar” című verses kötetének előszavában: „A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke...
A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

Tudjuk-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk?
Shakespeare drámáit, a művelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során.
A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba, hiszen több ezer éve kiforrott és csak minimális változtatásokra van szüksége!
Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ:
a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű

Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában, mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik?
Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: „Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben...”

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló?
Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátra-vetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük.
Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!
Példa a „néz” ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.
Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépekkel, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az ős-török, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!
Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek, mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig.
Ma Baráth Tibor is „A magyar népek őstörténete” című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar..!
Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. )

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg, –
Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet..!

Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein?
A Hawaai-i szigeteken élt Dr. Vámos-Tóth Bátor és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon.
Csak egy példa: Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az „Almás”, „Káldi”, „Kocsis”, és „Vajas” települések szomszédságában.
Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza:
− Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra.
Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, − amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét, és sajnos ma is ez folyik.
Itt az ideje, hogy magunkhoz térjünk, s megbecsüljük kultúránkat és nagyjainkat!

„Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”

(Széchenyi István )

Kedves fiam!
Isten segítségével elérted célodat, okleveles tanító lettél. Most kilépsz az élet iskolájába, a nagy küzdőtérre. Adja Isten, hogy reményeid teljesülésbe menjenek! Légy boldog az új életpályádon, úgy nyugodtan fogom fejemet lehajtani azon sírba, hol nem fáj semmi, mert azon tudat táplál, hogy szerencsés révpartra jutottál.
Atyai tanácsom az új küzdőtered küszöbén a következő: hogy Istenről meg ne feledkezzél, hogy szeresd az Őseink által vérrel áztatott édes hazánkat, hogy tiszteld, becsüld és szeresd embertársaidat, hogy fellebbvalóidat ismerd el, hogy kötelességedet mindenkinek megelégedésére végezd el, hogy járj elől minden jóban szóval, példával és tettel, és hogy kerüld a rossz társakat.
Ezek megtartásával az Isten segítsége veled lesz és állandó boldogságot biztosít részedre. Adja Isten!
Szívből ölel Szeretettel Atyád: Buzzásy László

Galambok, 1914. június hó 24.

Az EzoTaro OdaFigyelő online újság azzal a céllal jött létre, hogy segítse az átalakulást, a felemelkedést választó emberi egyéniségeket. Ébredésről szoktunk beszélni, mert ahhoz hasonló lélekélményeket élünk át, amikor rájövünk, hogy életünk tele van valótlan dolgokkal: mást gondolunk magunkról és a külvilágról, mint amilyen valójában, hagyjuk magunkat félrevezetni a mindenkori hatalom által, mert kényelmesebb, ha rájuk testálhatjuk a felelősséget saját életünkért is, vagy inkább vállaljuk a kínlódást, semmint a jól bevált kis napi rutinjainkról, a megszokott, összkomfortos boldogtalanságunkról lemondjunk. Fogalmak, melyek az ébredést jelzik: spiritualitás, ezotéria, rezgésszám emelkedés, dimenzióváltás, kiegyensúlyozottság, egységélmény, vagyok-élmény, itt és most, jelenlét, Létező, Mester, emberség, együttérzés, szeretet, tudatosodás, elfogadás, megbocsájtás… stb.
Ebben az online újságban olyan cikkek, írások, versek, gondolatok jelennek meg, amik abban segítenek, hogy minél tisztábban: elfogulatlanul, önzetlenül, előítéletektől és elvárásoktól mentesen lássuk önmagunkat és a világunkat. Ha igazságtalanságot veszünk észre, ne a harag, a gyűlölet motiváljon, hanem vegyük észre, hogy mi mivel járultunk hozzá ahhoz, amit most nem szívesen látunk. Mi az a "kis dolog", amivel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a világ - a mi világunk - ilyen kevéssé szimpatikus, már-már lakhatatlan hely lett. Ne másokra mutogassunk, hanem "hajtsunk rá" az önismeretre, és változtassuk meg belül azt, amit kívül másképp akarunk látni. (EzoTaro)