Sophie :

Az ÉLET mindenek felett!
1998-2002

Az oldal tartalma:

Száz halál
Menekülés
A Halál Házában ragyog a Napom
A Lélek halála
Uram! Csillapítsd szeretetéhségünket!
Hetven nap

Régi életem emlékére
Egység
Hatalom
Gyász
Halottaim emlékére
A teljesség torz szimfóniája
A Szeretet koldusa vagyok
Főnix madár
Mit szeretnél?
Halott erdő
Ön itt van most
Száz halál

Beláttam a függöny mögé
s ott találtam önmagam
megláttam a tükörképem
mely kisvártatva széthasadt.

Száz halállal haltam meg már
százszor támadtam fel újra
száz szál rózsát vittem
mind a száz síromra.

Százszor ébredtem már
száz halálomra
százszor győztem meg önmagam
saját álmomban.

Százezer könnyet sírtam
egyazon tengerbe
százezerszer lélegeztem
egyazon légtérben.

Százszor haltam meg
-mindeddig hiába-
százszor részegedtem
illúzió mámorába.

Százszorszép rémálmom
százszor megkísértett
hogy elfogadjam igaznak
mit ellenem vétett.

Százezer percben
százezer kínban
száz halált haltam…
míg végre ottmaradtam

Menekülés

Fogva tartott a múlt
nem szabadulhattam
egyet tehettem csak -
bebarangolhattam.

Visszanéztem, visszamentem
emlékeim dzsungelébe
találtam ott néhány dolgot,
mely elképesztett, elborzasztott.

Fekete virágok nőttek
feketén ingatták fejüket
szemükből patakzottak
a fekete könnyek.

Lábam földbe gyökerezett
szólni sem tudtam
ki nem mondott kérdésemre
válaszoltak hangtalan:

"Mi vagyunk a te rózsaszínű álmaid
mi vagyunk a te fantáziaképeid
minket hívtál életre
mikor a bánat nem viselt el.

Megteremtettél bennünket
mert féltél az igazságtól -
a való világ helyett
elképzeltél bennünket.

Ahol a csúnya volt,
ott te szépet láttál
s ha kitérned nem lehetett
elfordítottad a fejed.

A világról tudomást nem vettél
elsodródtál az élet tengerén
magad által képzelt világod
elképzelt foglya lettél.

Mást nem tehettél
hisz' magad sem ismerted
amit jónak véltél
azt csak te képzelted.

Amit rossznak tartottál
arról kiderült, hogy nem létezik
amiről azt hitted, hogy nincs
az most megjelenik.

Mindent összekevertél
azután elkeseredtél
semmit sem láttál tisztán
sokszor zokogtál némán.

Ám most, hogy szembenéztél velünk
végre megszakad fantázia - életünk
nem nyomasztunk többé
mert nem is létezünk.

Mikor jöttél, láttuk megdöbbenésedet
hitted, hogy a fantázia csak szép lehet.
Amíg elképzeled, baj nem lehet
de ha aszerint élsz, megrontja életed.

Megbabonáz, ketrecbe zár
elvonja tőled az éveket
elszigetel, és soha nem
látod meg a végtelent."

Álltam megsemmisülve
s miközben könnyeim peregtek
ők búcsút intettek
és a végtelenbe vesztek.

Aki nem tiszteli az Időt, nem tiszteli a Halált, aki nem tiszteli a Halált, nem tiszteli az Életet. (Sophie)
A halál házában ragyog a Napom

A halál házában ragyog a Napom
a halál a nekem szánt fogalom
a halállal kell kötnöm ismeretséget
véd- és dacszövetséget.

A halál házában ragyog a Napom
számomra a halál az oltalom
a halál jelenti az életet
nélküle nem élhetek.

A halál házában ragyog a Napom
meg kell halnom, hogy
megszülethessen
Önvalóm.

A Lélek halála
avagy az Ész és a Lélek harca.

Hit nélkül útra kelni
céltalanul távolba nézni
hamis éneket énekelni:
Halál!

Érzelem nélkül szeretkezni
üres szemmel plafont bámulni
biológiai szükséget kiélni:
Halál!

Fáradt hangon életről szólni
szürkeségben fényről beszélni
némaságban zenét harsogni:
Halál!

„Élsz még ?”
„Igen.”
„Miért?”

„Mert kettő van belőlem.”

Uram! Csillapítsd szeretetéhségünket!

Már nincs szentélyem, tükröm sem
nincs semmim, csak tengerem.
Tenger kínban tenger sír
tenger határral nem bír.

Egybefolyt már mindennel
egybefolyt az emberrel
ember közt sincs többé határ
mely őt szétválasztaná.

Ott vonaglik kínjában
embertömeg arctalan
egybefolynak határaik
egybemosódnak kínjaik.

Vonaglik az egész halom
fájdalommal telt az arcom.
Fájdalmunkkal együtt élek
Uram! Csillapítsd szeretetéhségünket!

Hetven nap

Több mint két hónapja
- hetven napja, százezer perce -
- küzdök az életért
az életet adó folyamért
küzdök önmagamért
fennmaradásomért.

Küzdök az illúzió-burok ellen
harcolok önmagam ellen
harcolok a halálomért
hogy élhessek az életért.

Csata ez a javából
- a legnagyobb ¬-
harcol a hit
s a hitehagyott.

Harcol az illúzió és a való
harcol a holt az élővel
harcol a szín a színtelennel
mozdulatlan az elevennel.

Harcol a csepp a végtelennel
gigantikus küzdelemmel.

Régi életem emlékére

Mennyi mindennel szembenéztem
mennyi szörnyű képet megidéztem
hányszor sírtam fel a pokolból
hányszor égtem átkozott lángoktól.

Mennyi kín és csapás kellett
hogy legyen mit elfelejtsek
mennyi átsírt éji óra, melyben
életem hullt darabokra.

Száz fekete rózsa őrzi száz halálomat
száz fekete sír őrzi mély gyászomat
elsirattam életet, elsirattam kedvest
elsirattam énem, melyet eltemettem.

Elképzelt volt vagy valódi?
Nem számít már!
Hisz’ mindegyik én voltam
de ő nem élek már.

Elképzelés vagy valóság – egyre megy
a fájdalom valódi és vérre megy
az illúzió álom, de a csalódás valóság
s a széttört álom valóságosan fáj.

Egység

Éles fény a sötétség
magasság a mélység
gyűlölet a szeretet
az ördög angyallá lesz.

A tenger kiszárad
a fából folyó lesz
ember lesz az állat
s a fűből szivárvány lesz.

A ház gyümölcsöt hoz
falon a kép énekel
megbűnhődik a szent
de élnie kell.

Fölforr a Föld
jéggé válik az Ég
beteggé lesz a Szép
csábít a torzszülemény.

Egységbe rendeződik az Egész
és egésszé lesz a Rész

Hatalom

Teremtőm! De nagy a hatalmam ¬
tönkretehetem önmagam!
Megteremthetem életem és halálom
megteremthetem minden álmom.

Megteremthetem képzeletem
átkarolhat jelenem
jövőbe merevedhetek
múltba görcsölhetek.

Ha valamit nem értek
teremthetek helyébe szépet
s ha álmom felébred
meghalhatok végleg.

Gyász

Aki elment, nem érintheted
aki elment, nem szeretheted
aki elment, soha nem jön vissza többé
hiába mondod, hogy ,,mindörökké”.

Nincs közöttünk, aki meghalt
mosolya többé nem vígasztal
nem simogatja meg arcodat
nem marad semmi, csak az iszonyat.

Ha nem látom, nem érzem öt
kit egykor igazán szerettem
megszűnik lassan miden eleven
nem marad más, csak a hiány az emlék.

- És idővel a felejtés.

Halottaim emlékére

Kiürültem, üres lettem
űr keletkezett bennem.
Lassan elhamvadnak az arcok
lelkem mélyén
lassan kiürül az emlék
az ég kékjén.

Lassan a fekete színesbe fordul
- érzem már, hogy a fájdalom lassan elcsitul.
Szeretteim képe feloldódik bennem
látom magam szemük tükrében.

A gyász-tánc immár leveti fátylát…
átalakul a vörösen izzó virág-lány.

A teljesség torz szimfóniája

I. Tétel:
A Nap ráveti árnyékát a Földre
az árnyék földhöz köti
a Föld mélye szikrát szór az égre -
a teljesség így jön létre.

A két pólus, ha elfogadja egymást
szivárvány-híd ível át közöttük
létrejön a maradandó
mely áthatol világok fölött.

Ha a virág elfogadja, hogy pompáját
a Napnak köszönheti
s észreveszi, hogy fényét árnyéka követi
gyökeret ereszt a földbe
és kelyhét nyújtja az égbe.

II. Tétel:
Szikrázóan aljas, pompásan mocskos
feketén éteri, aljasan angyali.
Szépsége az Ördögé, romlottsága Istené
viharos, fekete felleg fényesen, ragyogva ellep.

Ill. Tétel:
A Naptól felmelegszik az árnyék
s a Nap hűsölni megy
ha az árnyék rálép.

IV. Tétel:
A kozmosz átfogja az egészet
a porszem csak bűvöli
ám ha ráébred mélységére
magassága követi.

V. Tétel:
Nincs jó, csak az ember
nincs rossz, csak az ember
nincs ember csak annyi
amennyit magából tud adni.

A szeretet koldusa vagyok

A szeretet koldusa vagyok
koldulok, mert keveset kapok
magamnak sincs sok belőle
ezért nyújtom a kezem előre.

A szeretet koldusa vagyok
megbetegszem, ha alamizsnát nem kapok
testi-lelki kínjaim az égig nőnek
kövér testem étellel tömöm meg.

A szeretet koldusa vagyok
ezért szeretetet én sem adhatok
morzsákat juttatok csak másoknak
és még ezek a morzsák is hiányoznak.

A szeretet koldusa vagyok
ezért mindenkitől mindent elfogadok
s ha önként nem adja
erőszakhoz folyamodok.

Kicsikarom bármi áron
még úgy is, ha megteremtem álmom:
hazugságból lesz a vágyam
hogy szerettek ti valahányan.

Magammal elhitetem
hogy szeretetreméltó vagyok
másképp nem tehetek
mert koldusa vagyok a szeretetnek.

Terjesztem a beteg szeretet vírusait
- tehetetlenek az emberek
mert ők is betegen szeretnek
szívbetegségben így halnak meg.

Pedig a szeretet nem más, mint bizalom
a szeretet nem más, mint oltalom -
azt jelenti, hogy elfogadod önmagad
tökéletlen emberi mivoltodat.

Főnix madár

Új halál született
az új élet megremegett
elbúcsúzott a gyermek
vágyai megszűntek.

Föléledt porából a Főnix madár
mögötte már csak romhalmaz áll
s a romokban elüszkösödött élet
maga alá temetve a gyermeklétet.

Fájdalmat érez még és felsikolt
önmagát siratja az ég alatt
élete röpke pillanat
s a halál valósága itt marad.

Az elmúlás fájdalma rázza
testetlen testét elcsigázza
lepergeti életeit
gyermek – játékszereit.

Felnőtt létét elfogadja
- mást nem tehet-
ő az élet hordozója
benne nyugszanak mindenek.

Ő a keservek döntéshozója
életének irányítója
bölcsőjének ringatója
és saját hitoktatója.

Életének tervezője
erkölcsének megőrzője …
Fölé hajol a nemes célnak
új irányt szab a pillanatnak.

Mit szeretnél?

Éveken át eltöprengtem:
születésnek mi értelme
ha végül el leszünk temetve?
A közte lévő néhány évet
megéljük, mint szürkeséget?

Mivel nem csinálunk egyebeket:
alszunk s szülünk gyerekeket.
Eszünk, iszunk tv-t nézünk
halmozódik feszültségünk
hajtunk pénzre, szeretetre
narkóval az élvezetre.
Szerzünk kocsit, ruhát - sokat
közben elveszítjük az arcokat.
Nem törődünk emberséggel
élen járunk tiszta ésszel
kiszámítjuk rezsink árát
megnézzük a szomszéd báját.
Elfelejtjük társunk búját
nem halljuk már többé szavát.
Elmegyünk a halál mellett
megállásra nem ő késztet.
(Ha most mégis elenged
legközelebb értünk jöhet.)
Számítgatjuk meddig élünk
meddig tart a tisztességünk
kiszámítunk mindent élve
nem futja már öröklétre.
Szorzunk, osztunk, gondolkodunk
nem halljuk az Örök Valónk.
Nincs időnk a csend szavára
nem jut már - csak futkosásra.

Pedig elhajóznánk vele messze
meglátnánk magunkat benne
ha hallgatnánk hangjaira
rálelnénk az otthonunkra.
Megtalálnánk öreg házunk
biztonságos ősi várunk.
Ősi várunk legmélyében
ősi forrás ered régen.
Ha lenne merszünk, nem félnénk
ihatnánk az Élet Vizét.
Átjárna és átitatna
időtlenség függne rajta.

 

 

 

Halott erdő

Halott fény lopózik
a halott fák között
halotti lepel fekszik
a fekvő fák fölött.

Az élet tovatűnt
vézna madár csicsereg
rosszindulatú homály közelít
a néma fák felett.

A Természet most alul maradt-
ez az asszó az emberé,
mert azt hiszi önteltségében, hogy ő az úr
- s koccint a győzelemért.

Ostoba arcán elégedett mosollyal
pohárköszöntőt mond a fehérasztalnál
jó üzletet kötött - derül vigyorra arca
és nem tudja még, hogy a Természet bosszút áll.

A Törvény az Élet törvénye
és nem az emberé
a Természet száz sebből vérzik
ám a végszó mégis az övé!

Ha felborul az egyensúly
az Élet megrázza magát
földrengéssel, sártengerrel
mutatja ki haragját.

Ha helyreáll az egyensúly
az Élet megrázza magát
s a Természet lassan
észrevétlenül ruhát vált.

Újra bársonyos lesz és gyönyörű
ágain lepke száll - pillekönnyű
levele közt madár szól és trillázik
s az erdő újra kinyújtózik.

Van, aki a Természetért életét áldozza
van, aki pénzét, befolyását veti latba
van, aki lombsátrát, fűselymét élvezi ¬
és van, aki... egyszerűen csak szereti.

(2005)


A versek az Élet különleges gyöngyszemei, és könnyen beleférnek az ezotéria tárgykörébe. Merthogy a versek is "titokzatosak", akárcsak az ezotériához tartozó szellemi tanítások. A verset ugyanúgy nem lehet ésszel felfogni, mint az ezotériát. Az oldalon, az ÉLET mindenek felett ciklus a következo verseket tartalmazza: Száz halál, Menekülés, A Halál Házában ragyog a Napom, A Lélek halála, Uram! Csillapítsd szeretetéhségünket!, Hetven nap, Régi életem emlékére, Egység, Hatalom, Gyász, Halottaim emlékére, A teljesség torz szimfóniája, A Szeretet koldusa vagyok, Fonix madár, Mit szeretnél?, Halott erdo
A versek az érzelmeinkhez, sőt, közvetlenül a Lelkünkhöz szólnak. Ezért Te, Kedves Olvasóm, mielőtt verset olvasnál, lazulj el, zárd be az elméd, viszont a szíved tárd ki, amennyire csak képes vagy rá. És hagyd, hogy a vers elmondja Neked azt, amire éppen szükséged van. Nagyon kellemes és hasznos időtöltést kívánok sok szeretettel: Sophie


Ha tetszettek a verseim, látogasd meg az EzoTaro kártyák oldalamat, mert ott is találsz még verseket - a kártyákon. Abban a különleges kegyelemben részesültem a Teremtő által, hogy megalkothattam páratlan verses kártyáimat. Várlak szeretettel az EzoTaro kártyák oldalamon!

Sophie további weboldalai, mint EzoTaro
E-mail: ezotaro22@gmail.com
Web#1: http://www.ezotaro.com
Web#2: http://www.lelekrestaurator.info
Web#3: http://www.ezotaro.odafigyelo.com