Száz halál
Menekülés
A Halál Házában ragyog a Napom
A Lélek halála
Uram! Csillapítsd szeretetéhségünket!
Hetven nap
Régi életem emlékére Egység
Hatalom
Gyász
Halottaim emlékére
A teljesség torz szimfóniája
A Szeretet koldusa vagyok
Főnix madár
Mit szeretnél?
Halott erdő
Ha valamit nem értek
teremthetek helyébe szépet
s ha álmom felébred
meghalhatok végleg.
Gyász
Aki elment, nem érintheted
aki elment, nem szeretheted
aki elment, soha nem jön vissza többé
hiába mondod, hogy ,,mindörökké”.
Nincs közöttünk, aki meghalt
mosolya többé nem vígasztal
nem simogatja meg arcodat
nem marad semmi, csak az iszonyat.
Ha nem látom, nem érzem öt
kit egykor igazán szerettem
megszűnik lassan miden eleven
nem marad más, csak a hiány az emlék.
- És idővel a felejtés.
Halottaim emlékére
Kiürültem, üres lettem
űr keletkezett bennem.
Lassan elhamvadnak az arcok
lelkem mélyén
lassan kiürül az emlék
az ég kékjén.
Lassan a fekete színesbe fordul
- érzem már, hogy a fájdalom lassan elcsitul.
Szeretteim képe feloldódik bennem
látom magam szemük tükrében.
A gyász-tánc immár leveti fátylát…
átalakul a vörösen izzó virág-lány.
A teljesség torz szimfóniája
I. Tétel:
A Nap ráveti árnyékát a Földre
az árnyék földhöz köti
a Föld mélye szikrát szór az égre -
a teljesség így jön létre.
A két pólus, ha elfogadja egymást
szivárvány-híd ível át közöttük
létrejön a maradandó
mely áthatol világok fölött.
Ha a virág elfogadja, hogy pompáját
a Napnak köszönheti
s észreveszi, hogy fényét árnyéka követi
gyökeret ereszt a földbe
és kelyhét nyújtja az égbe.
II. Tétel:
Szikrázóan aljas, pompásan mocskos
feketén éteri, aljasan angyali.
Szépsége az Ördögé, romlottsága Istené
viharos, fekete felleg fényesen, ragyogva ellep.
Ill. Tétel:
A Naptól felmelegszik az árnyék
s a Nap hűsölni megy
ha az árnyék rálép.
IV. Tétel:
A kozmosz átfogja az egészet
a porszem csak bűvöli
ám ha ráébred mélységére
magassága követi.
V. Tétel:
Nincs jó, csak az ember
nincs rossz, csak az ember
nincs ember csak annyi
amennyit magából tud adni.
A szeretet koldusa vagyok
A szeretet koldusa vagyok
koldulok, mert keveset kapok
magamnak sincs sok belőle
ezért nyújtom a kezem előre.
A szeretet koldusa vagyok
megbetegszem, ha alamizsnát nem kapok
testi-lelki kínjaim az égig nőnek
kövér testem étellel tömöm meg.
A szeretet koldusa vagyok
ezért szeretetet én sem adhatok
morzsákat juttatok csak másoknak
és még ezek a morzsák is hiányoznak.
A szeretet koldusa vagyok
ezért mindenkitől mindent elfogadok
s ha önként nem adja
erőszakhoz folyamodok.
Kicsikarom bármi áron
még úgy is, ha megteremtem álmom:
hazugságból lesz a vágyam
hogy szerettek ti valahányan.
Magammal elhitetem
hogy szeretetreméltó vagyok
másképp nem tehetek
mert koldusa vagyok a szeretetnek.
Terjesztem a beteg szeretet vírusait
- tehetetlenek az emberek
mert ők is betegen szeretnek
szívbetegségben így halnak meg.
Pedig a szeretet nem más, mint bizalom
a szeretet nem más, mint oltalom -
azt jelenti, hogy elfogadod önmagad
tökéletlen emberi mivoltodat.
Főnix madár
Új halál született
az új élet megremegett
elbúcsúzott a gyermek
vágyai megszűntek.
Föléledt porából a Főnix madár
mögötte már csak romhalmaz áll
s a romokban elüszkösödött élet
maga alá temetve a gyermeklétet.
Fájdalmat érez még és felsikolt
önmagát siratja az ég alatt
élete röpke pillanat
s a halál valósága itt marad.
Az elmúlás fájdalma rázza
testetlen testét elcsigázza
lepergeti életeit
gyermek – játékszereit.
Felnőtt létét elfogadja
- mást nem tehet-
ő az élet hordozója
benne nyugszanak mindenek.
Ő a keservek döntéshozója
életének irányítója
bölcsőjének ringatója
és saját hitoktatója.
Életének tervezője
erkölcsének megőrzője …
Fölé hajol a nemes célnak
új irányt szab a pillanatnak.
Mit szeretnél?
Éveken át eltöprengtem:
születésnek mi értelme
ha végül el leszünk temetve?
A közte lévő néhány évet
megéljük, mint szürkeséget?
Mivel nem csinálunk egyebeket:
alszunk s szülünk gyerekeket.
Eszünk, iszunk tv-t nézünk
halmozódik feszültségünk
hajtunk pénzre, szeretetre
narkóval az élvezetre.
Szerzünk kocsit, ruhát - sokat
közben elveszítjük az arcokat.
Nem törődünk emberséggel
élen járunk tiszta ésszel
kiszámítjuk rezsink árát
megnézzük a szomszéd báját.
Elfelejtjük társunk búját
nem halljuk már többé szavát.
Elmegyünk a halál mellett
megállásra nem ő késztet.
(Ha most mégis elenged
legközelebb értünk jöhet.)
Számítgatjuk meddig élünk
meddig tart a tisztességünk
kiszámítunk mindent élve
nem futja már öröklétre.
Szorzunk, osztunk, gondolkodunk
nem halljuk az Örök Valónk.
Nincs időnk a csend szavára
nem jut már - csak futkosásra.
Pedig elhajóznánk vele messze
meglátnánk magunkat benne
ha hallgatnánk hangjaira
rálelnénk az otthonunkra.
Megtalálnánk öreg házunk
biztonságos ősi várunk.
Ősi várunk legmélyében
ősi forrás ered régen.
Ha lenne merszünk, nem félnénk
ihatnánk az Élet Vizét.
Átjárna és átitatna
időtlenség függne rajta.
Halott erdő
Halott fény lopózik
a halott fák között
halotti lepel fekszik
a fekvő fák fölött.
Az élet tovatűnt
vézna madár csicsereg
rosszindulatú homály közelít
a néma fák felett.
A Természet most alul maradt-
ez az asszó az emberé,
mert azt hiszi önteltségében, hogy ő az úr
- s koccint a győzelemért.
Ostoba arcán elégedett mosollyal
pohárköszöntőt mond a fehérasztalnál
jó üzletet kötött - derül vigyorra arca
és nem tudja még, hogy a Természet bosszút áll.
A Törvény az Élet törvénye
és nem az emberé
a Természet száz sebből vérzik
ám a végszó mégis az övé!
Ha felborul az egyensúly
az Élet megrázza magát
földrengéssel, sártengerrel
mutatja ki haragját.
Ha helyreáll az egyensúly
az Élet megrázza magát
s a Természet lassan
észrevétlenül ruhát vált.
Újra bársonyos lesz és gyönyörű
ágain lepke száll - pillekönnyű
levele közt madár szól és trillázik
s az erdő újra kinyújtózik.
Van, aki a Természetért életét áldozza
van, aki pénzét, befolyását veti latba
van, aki lombsátrát, fűselymét élvezi ¬
és van, aki... egyszerűen csak szereti.
(2005)
A versek az Élet különleges gyöngyszemei, és könnyen beleférnek az ezotéria tárgykörébe. Merthogy a versek is "titokzatosak", akárcsak az ezotériához tartozó szellemi tanítások. A verset ugyanúgy nem lehet ésszel felfogni, mint az ezotériát.
Az oldalon, az ÉLET mindenek felett ciklus a következo verseket tartalmazza: Száz halál, Menekülés, A Halál Házában ragyog a Napom, A Lélek halála, Uram! Csillapítsd szeretetéhségünket!, Hetven nap, Régi életem emlékére, Egység, Hatalom, Gyász, Halottaim emlékére, A teljesség torz szimfóniája, A Szeretet koldusa vagyok, Fonix madár, Mit szeretnél?, Halott erdo
A versek az érzelmeinkhez, sőt, közvetlenül a Lelkünkhöz szólnak. Ezért Te, Kedves Olvasóm, mielőtt verset olvasnál, lazulj el, zárd be az elméd, viszont a szíved tárd ki, amennyire csak képes vagy rá. És hagyd, hogy a vers elmondja Neked azt, amire éppen szükséged van. Nagyon kellemes és hasznos időtöltést kívánok sok szeretettel: Sophie
Ha tetszettek a verseim, látogasd meg az EzoTaro kártyák oldalamat, mert ott is találsz még verseket - a kártyákon. Abban a különleges kegyelemben részesültem a Teremtő által, hogy megalkothattam páratlan verses kártyáimat. Várlak szeretettel az EzoTaro kártyák oldalamon!