Sophie :

ISTENVERSEK, BETELJESÜLÉS
1998-2002

Az oldal tartalma:

Megszólított
Az én Istenem
Jaj Uram! Mi lesz…?
Sóvárgás
Hitvallás
Fontolgatás
Sokk
Idegenül

Végső idő
Béke
Ősforrás
Kértem és megadatott nekem
Amikor magadban hordozod ...
"Apróságok"
Nem ígértél
Nem könnyű!
Perben - haragban
Ön itt van most
Megszólított

Úgy éltem, mint mindenki más:
Gyerekeket neveltem, férjjel veszekedtem.
A hétköznapi ember búja, öröme, léte, nemléte
ugyanúgy nyomta lelkem, sanyargatta testem.

Ám egyszer, mikor nem figyeltem oda,
megtörtént a csoda. Isten megszólított:
"Gyere lányom! Mostantól közös munkánk
a világot s téged tesz jobbá."
Meglepetésemben ijedten nyeltem.
Körülkémleltem, van-e valaki mögöttem.
Nem volt senki. Hm.
Akkor Isten mégiscsak nekem szólt.
Ám, hogy félretegyem minden kétségemet
föltettem bárgyú kérdésemet: "Szóltál Uram? Nekem?"
"Igen." Hangzott a válasz - és Isten rezzenetlen várta
hogy elinduljak utána.
"Megyek Uram!"
Mondtam meglepetten.
Elindultunk, én pár lépéssel lemaradtam mögötte.
Szemem mereven meredt a rögökre.
Agyamon átcikázott száznyi gondolat
és ezernyi kérdés:
"Miért éppen én?!
Nincs itt valami tévedés?
Jobb vagyok tán másoknál?"
S bár tiszteletlen e gondolat
bennem mégis felrobbant:
"Nem lehet, hogy a tökéletes Isten ez egyszer tévedett?
Nincs felső iskolám, mely a tudást hordozná.
Nincs semmi jó tulajdonságom, melyek ne lennének másoknál.
Nincs bennem több szeretet, mint a legtöbb emberben.

Nincs semmi, de semmi, mely megkülönböztetne:
mindenem olyan, mint a többi embernek."
Tovább lassítottam lépteimet, hátha Isten nem veszi észre.
Nem is szólt egy szót sem.
Én pedig megnyugodtam:
"Eszerint mégis tévedés volt
a hívás nem nekem szólt."
Eltűnt előlem Isten, ott álltam tépelődve.
Visszafordulni már nem tudtam
az Urat viszont nem láttam.
Csetlettem-botlottam
eltévedtem
beteg lettem.
Már semmilyen utat nem leltem

Másodszor is megszólított:
"Gyere lányom! Nálam van a helyed:
nyugalmad, szereteted itt leled."
Szégyelltem magam, nagyon szégyelltem!
Hogyan kételkedhettem?
Honnan jutott eszembe, hogy Ő tévedett?
Egy darabon együtt mentünk -
jó volt a kedvünk.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, énekeltünk.
És akkor ismét megszólalt a Hang:
"Nem vagy méltó rá!
Úgysem érted egyetlen szavát sem!
Ö tökéletes, te tökéletlen.
Ö követhetetlen.
Legalább is neked!"
Visszaestem, beteg lettem,
elfogyott az életnedvem.
Elfogyott a szívem, szavam
elfogytak a vágyaim
elfogytak az álmaim.
Eltöröttek szárnyaim.

Harmadszor is megszólított:
"Gyere lányom!
Higgy már végre!
Higgy már nekem - te hitetlen!
Korántsem vagy tökéletes.
Nem is várom, nem is kérem, nincs is erre igényem!
Mi az, amit tőled kérek?
Nem a Világmindenséget!
Szeretetet, érzelmeket, gondoskodást, megbocsátást.
Nyugodtan bocsásd meg magadnak
hogy még mindig nem vagy halhatatlan!
Légy elnézőbb magaddal
és az lehetsz másokkal!
Ha látod, hogy hol a hiba, figyelj oda!
Ha érzed, hogy valaki szenved, kötelességed enyhítened!
Ahol igazságtalanság történik, fájjon a te fejed!
Ha igazságtalan vagy, azt magaddal teszed.
S ha bármi visszatetszőt látsz
gondolj arra, hogy ez a te hibád!
Rajtad múlik az élet és a halál.
Bűnöd "csak" annyi lesz
ha nem hallasz, nem látsz
és nem énekelsz.
Ha hagyod, hogy a sors elmenjen melletted
s te nem éled életed."

Az én Istenem

Belül titokzatos – kívül jóságos.
A mélyben hullámzó tenger – mely befogadni képes -
kívül kacsintó kópé, ki kacagni képes.
Belül suttogó hang, mely irányít a jóra -
kívül hívogató csoda.
Belül szétárad bennem -
kívül körül ölel engem.
Belül szememre veti, hogy nem cselekszem
s ha cselekszem, de nem jól -
kívül Ö gátol meg ebben.
Erős kézzel, biztos kézzel,
szeretettel terelget.
Furcsa a kapcsolatunk, olyan, mint senki mással.
Megmondja milyen könyvet vegyek
megmondja kivel beszélgessek.
Kinyitja a fülem a zenére
és más emberek beszédjére.
Megremeg a testem, elveszi az erőm -
akkor tudom, az Ö igazsága jő.
Elém küldi a sántát, bénát, nincstelent
s megkérdezi tőlem:
Milyennek érzed őket?

Láttatja velem a lelki nyomorékot
azután kérdése így hangzik:
Látod-e a tanulságot?
Látod-e a köteleket, láncokat
melyek fogva tartják
ketrecükbe zárják -
önmagad?
Mert ez a világ rólad szól.
Te vagy a sánta, béna, nincstelen
és te vagy a lelki nyomorék, az élhetetlen.
Végtelen hálát érzek iránta.
Ő az egyetlen, ki értelmet ad mindennek.
Ha végtelen kegyelméből érzéseim részesülnek
(néhány pillanatra)
része lehetek a Mindenségnek.
Ha szeretetét gyűjtőlencseként befogadom,
másokra mind szétszórhatom.
Ha bölcsessége fehér fénye éri el az agyam,
felismerhetem benne mélymagam.

S ha ajándékot érdemlek, megkapom.
Ezt a verset írhatom.

Jaj Uram! Mi lesz…?

Jaj Uram! Mi lesz?
Szakad a kötelem
rögtön elveszek a semmiben!
Ne félj!
Hálód szövögeti biztonságát
s az ég fölfogja földi mását.

Jaj Uram! Mi lesz
ha kifosztanak, elhagynak
kiket szerettem?
Ne félj!
Az illúzió széthasad
a valóság megmarad.

Jaj Uram! Mi lesz
ha magamra maradok
és nem vigyáznak rám az angyalok?
Ne félj!
A csepp nem lehet egyedül a tengerben
a virág szárba szökken a természetben.

S a természet feloldódik a cseppben.

A szabadság olyan, mint a sivatag: határtalan és félelmetes, mert hiányoznak a terelőtáblák. Bármerre mehetsz. (Sophie)
Sóvárgás

Amikor megalkottad önmagad,
még nem tudtad, milyen vagy.
Ezért szétszórtál minket.
De már Te is hazavársz bennünket?
Megbántad? Szeretsz minket?
Oszd szét hát kincseidet!
Minél előbb megtaláljunk. Hazavárunk Téged!

Hitvallás

Én nem tértem meg, nem vagyok hívő.
Csak mindenütt érzem, hogy ott van Ő.
A szélben, a virágban, a veszekedésben és a kacagásban.
A gyermekben, a felnőttben s a csodaszép természetben.
A mában, a tegnapban, az időben és az időtlenben.
A szívben, az agyban, a nyárban, a fagyban.
Bennem benned őbenne - mindenben.

Fontolgatás

Mit számít az idő, mikor az időtlenségről van szó?
Mit számít a tér, mikor lebegni jó?
Mit számít a félelem, ha szárnyak nőnek belőle?
Mit számít a szívben a kés, ha vér helyett arany bugyog belőle?
Mit számít a harag, ha szeretet vár mögötte?
Sokat számít egy élet, ha halhatatlanság lesz belőle!

Sokk

Be akartam kukucskálni az Istenek világába
meg akartam kóstolni misztérium-italukat
meg akartam érteni a hallhatatlanságot
s meglátni a másik világot.

Meg akartam tudni az élet-halál titkát
meg akartam ismerni az embert
s annak illúzióját.

A Nagy Titok nyomába eredtem
saját istenem feledtem
saját énem szétporlasztottam
láncaimat elszakítottam.


Küszködéssel, keservvel
morzsát kapartam kezembe
de a morzsa oly fényes volt
hogy súlyával agyonnyomott.

Most itt állok
a töredék-tudás birtokosaként
Isten nem vagyok
az énem már kevés.

Nem tartozom sehová
ég és föld között lebegek
hitem sincs már
csak erősödő sejtelem.


A kozmikus magány
kozmikus ürességét érzem
a kozmikus szeretet nem ér el
illúzióm már elégett.

Nincs otthonom, nincs családom
nincs érzelem, csak félelem.
Nincs félelem, csak megnyugvás
nincs jövőm, csak elmúlás.
Nincs elmúlás
nincs születés
nincs kötöttség.
***
Nincs menekvés.

Idegenül

De szeretném megélni
belső világ sok csodáját
lelkem ezeréves gazdagságát
fölépített varázslatát.

Színtelen és szürke
külső létem tükre
belső világ ellentéte
színpompának szellemképe.

Miért ez a nagy különbség?
Miért e külső szürkeség?
Miért kell sóvárognom
másik világról álmodnom?

Miért kell élnem?
Miért kell lélegeznem?
Miért nem mehetek haza?
Hisz’ vár szellemvilág otthona!

 

Messzire kerültem hazulról
szívem gyakran belesajdul
kimondom hát őszinte szón:
e Föld nem az én otthonom!

Számkivetett vagyok és magányos
ember-lényem mindig álmos
örökös harc az élete
nagyon elfáradt már benne.

Föl akarom adni!
Haza akarok menni!
Nem enyém ez az élet
föláldozom ember-lényem.

*********

Lélekharang zúg az éjszakába
jelzi hazatértét otthonába.

 

 

Végső idő
A Világegyetem halála

Szállj csak szabadság mámora
szállj csak virágoknak hímpora
szabadíts meg minden embert
végy le róluk: minden terhet!

Tarka-könnyű színes léptek
suhanjanak világ fölött
hirdessék muzsika-szóval:
minden bánat elköltözött!

Nincs már szükség tisztulásra
színtelen lett a világ
az összes szín feloldódott
fény és árnyék elmosódott.

Kitágult a világ, Isten
végig élte önmagát
nincs már több tennivalója
összezárult örökburka.

Béke

A béke hópihéje
megérintette lelkemet
rám simult és betakart
s elringatta testemet.

Hosszú az út hazáig
ésszel föl nem érhetem
mégis rám tekint a Nap
s a Hold vezeti léptemet.

Hálakönnyek táncot járnak
testemben szétcikáznak
melegséget árasztanak
puha takaróba ágyaznak.

Lelkem könnyű, derűs és nesztelen.
Csitt csak! Hallgasd mit mond az értelem
számold lépteit a szíveden!

Könnyű léptű, puha béke
szárnyra kel és elrepül
az, ki itt marad
többé már nem menekül.

Ősforrás

Pihenni vágytam.
Fölkerestem szentélyemet,
hogy megtaláljam örömömet.

Lementem birodalmam belső szentélyébe
ám oltár helyett tükröt tartottam elébe.
A tükör üres maradt kisvártatva széthasadt.

Mögötte láttam: lelkem mélyén ősforrás van.
Tisztán énekelt szellem-dallama
hívogatón örvénylett szellem-szava.

Látni véltem sorsom eredetét
rám emelte őscseppem ősszemét.

Őscseppek fürödtek a dallam-patakban
őscseppek szárnyaltak a szivárványban.

Egyé olvadt víz és élet:
megláttam értelmét
a világmindenségnek.

Kértem és megadatott nekem

Befogadsz s én befogadlak
Hívsz s én Veled megyek
Hívlak és megfogod a kezem
Muzsikádat hallgatom
Lelkem hárfa – hangja szól
Lélekzetem visszaadod
- Együtt dobban meg a szívünk -
Játékosan hajamba fújsz
S én táncra perdülök.
Benne vagy a könnyeimben
Megfürdök a szeretetben
Nyáron esővel hűsíted arcom
Télen havas-puha csendbe burkolod a hangom.
Tavasszal millió virág – közülük mosolyogsz reám -
Ősszel érett gyümölcs zamatával érsz hozzám.

Amikor magadban hordozod

Amikor magadban hordozod
a fák igazságát
a virágok vígasságát
a búza éhségét
s a fű sötétjét.

Amikor magadban hordozod
az oroszlán királyságát
a bagoly okosságát
a páva kevélységét
a farkas keménységét.

Amikor magadban hordozod
az alumínium hajlékonyságát
az arany ragyogását
az ólom nehézségét
s a higany könnyét.

Amikor magadban hordozod
a fösvény nagyságát
a szegénység gazdagságát
a falánkság nyalánkságát
s a gazság bánatát.

Amikor magadban hordozod
az ásványt, a növényt
az állatot és az embert
akkor egymáshoz érünk.
És Isten megalkotta önmagát.

Velünk, értünk.

„Apróságok"

Ha Isten adott életet,
adott mindent, mit élhetek.
Rajtam áll, hogyan sáfárkodom vele.
***
Isten elrejtette igazságát,
fel is róják neki fukarságát.
Nincs a láncon hibás szem, egy sem.
TE nem jutsz az ÉN UTAMON messze!
***
Azt mondják a racionálisak,
hogy Isten nem létező, mert nem fogható.
Nem kételkednek azonban a jóban és a rosszban
a szeretetben, gyűlöletben, fájdalomban, örömben.
Vajon ezek a fogalmak foghatók-e?

 

Nem ígértél

Mit ígértél? Mért követlek?
Nem emlékszem szavadra sem.
Nem emlékszem mosolyodra
nem emlékszem a hangodra.

Nem tudom az idejét sem
egyszer csak itt voltál bennem.
Elindultam. – Miért megyek?
Nem tudom, hogy meddig leszek.

Nem látok semmit tisztán
csak követlek – néha némán
szemem nem vesz észre mást
csak néhány színes ideát.

Értelmemmel boncolgatom
vajon hogyan folytathatom
mit folytassak, merre menjek
hol a szó, mely elvezethet?

Fölfogom a belső képet
eldobom a terveimet
megsemmisül énem-magam
fölbolydul a lélek-tavam.

Hullámot vet szüntelen
én csak csendben figyelgetem
mikor kerül elébem
egy darabka Belőled.


Ha hullámon ül egy értelem
rákacsintok: Gyere velem!
Kérlek adj fényt, hogy ne fázzak
ne legyek már álruhában!

Utálom a homályt, zavart
ezért agyam folyvást kavar
összerakni megpróbálja
elemezni régi vágya.

Látomásom kivesézi
rámosolyog, megigézi
ígér neki mókát, kacagást
csak meglássa, mi oly csodás.

Nem ígértél tündér tavat
(így hát szavad megtartottad)
nem ígértél könnyű létet
üde szárnyú hópilléket.

Nem ígértél boldog álmot
színes szárnyú rézpillangót
délceg sirályt színaranyból
arany álmot hősi korból.

Nem ígértél nekem semmit
(ezt mind nem is adtad eddig)
ajándékba többet kaptam:
meglelt engem ősnyugalmam.


Megtaláltam eredetem
(mikor egyszer nem kerestem)
megtalált a boldog béke
örömmel szaladtam elébe.

Megtaláltam saját szavam
felismertem benne magam
megtaláltam tüllruhámat
fölpróbáltam szárnyaimat.

Fölrobbant a régi énem
szétsodródott, szét a térben
egybefolyt az őstengerrel
nyugalmamra benne leltem.

Nem vált le még rólam minden
győzködik a régi énem
nem adja föl olyan könnyen
hozzám nőtt a szerencsétlen.

Éles szemem nyiladozik
valóságról fátyol foszlik
meg-meglátja bennem magát
a kivetített külvilág.

Játszadozom égre-földre:
égi varázs jöjjön földre
földi varázs szálljon égre
megleljem a helyem végre.

Nem könnyű!

Vackomon ülök és agyalgatok:
„mi lesz, ha többé nem agyalhatok?
Min jártassam Felséges Eszem
ha az Ész csupa gyötrelem?”

(Tanulmányaimból ismerem:
„ember számára az ész nélkülözhetetlen.”)

Mit tehetnék?
Végig gondolom sorban
mi az mi eszemnek
megoldhatatlan.

Nem csaponghat múlt és jövő -
hallgatnom kell, ahogy a Titok jő.
Ész szavára ezért hallgatni lehetetlen
hisz számára a Titok leküzdhetetlen.

A Titok Morzsát sem járhatom körbe szüntelen
mert görcsbe rándul és megfájdul a fejem.
Mit tehetnék?
Felelj Nagy Ég!


Hisz én is csak ember vagyok!
Hogyan szárnyalnak az Angyalok?
Tudsz-e erre FELELETET? -
Nem többet se kevesebbet.

Hogyan lehet szárnyak nélkül fölrepülni
hogyan lehet a Morzsákat megismerni?
Hogyan éljek ezek után esze-menten
miben bízzak ezek után? .. – Hang se rezzen.

Hová tegyem eszem, fejem?
Megmondanád?
Mit gondoljak világról s magamról?
Válaszolnál?

- Válaszolok, hallgass végig!
Nem találod már a Régit
elúszott messze tőled
elküldted, vissza se nézett.

Elment, el a Valóságból
üzenetet küld a Más Világról:
Azt üzeni ,,Élj boldogul
ne indíts több háborút!


Ne kínozd magad, ne gyötörd!
Elment a múlt, hát ne hívd öt!
Könnyes szemmel nézz az Újra
ne tekints vissza a múltra!

Ősforrásból ered az Új Ember
ősforrást ihat szüntelen.
Lelked Valóságban gyökerezik
a Valóság Ősforrásból táplálkozik.

Ősforrásból meríthetsz Életkedvet
gondoskodik rólad – elhiheted
hisz találkoztál vele nem is egyszer ¬
bízhatsz benne szeretettel.”

 

Perben – haragban

Perben, haragban a világgal
és háborúban önmagammal.
Hogyan lehettem volna másokkal kíméletben
ha a belső háborúm volt kíméletlen?

Ha kívül háború van, ahhoz vannak társak
de a magam elleni csatában?
Hát… odavesztünk mindahányan!

Megsemmisült minden és mindenki
a halál most diadalát üli.
Nem sokáig tart majd öröme
mert önmagát is megsemmisítette.

A hamu helyén majd új élet éled
s a kopasz, halott Életfa újra felébred
megrázza magát, mint tündér a fátylát
és nevetve újraéled az új királylány.

**********

Ég és pokol, föld és Menny
elátkozott szimfóniában olvadtak össze.
Maga alá gyűrt mindent, mi emberi és isteni
csak pusztító lángja, átkozott energiája tombolt törve-zúzva…

Nem válogatott.
Része voltam e színjátéknak
és néha megfigyelője
s akkor vettem észre, hogy
eszem nem az enyém –
Isten adta kölcsön az Övét.

Ő, amikor utamra bocsátott
adott néhány jó tanácsot
de megszületvén a földre
fittyet hánytam
s csak mentem előre.

Persze vakon, persze botorkálva
szemem s agyam félhomályban.
Mégis dagasztott a büszkeség, hogy
majd én megoldom!
Meg én, a mindenét!

Csak mikor a vérzivatarban
s a gennyes csatákban
mindenem odaveszett –
akkor tudtam mondani Istennek köszönetet.

S habár kívül még nem jön a számra, de
belül már megszületett a …hála.
Most folynak, folynak a könnyeim
talán végre elmossák harcaim.

Sósak, édesek, sírnak, nevetnek… és láss csodát!
Tengerré válnak a cseppek.

S ha véget ér a játék
Istennek nem lesz hűségesebb szolgája, mint én. (2006)


A versek az Élet különleges gyöngyszemei, és könnyen beleférnek az ezotéria tárgykörébe. Merthogy a versek is "titokzatosak", akárcsak az ezotériához tartozó szellemi tanítások. A verset ugyanúgy nem lehet ésszel felfogni, mint az ezotériát. Az oldalon, az Istenversek, beteljesülés ciklus a következo verseket tartalmazza: Megszólított, Az én Istenem, Jaj Uram! Mi lesz…?, Sóvárgás, Hitvallás, Fontolgatás, Sokk, Idegenül, Végso ido , Béke, Osforrás, Kértem és megadatott nekem, Amikor magadban hordozod ... , "Apróságok", Nem ígértél, Nem könnyu!, Perben - haragban
A versek az érzelmeinkhez, sőt, közvetlenül a Lelkünkhöz szólnak. Ezért Te, Kedves Olvasóm, mielőtt verset olvasnál, lazulj el, zárd be az elméd, viszont a szíved tárd ki, amennyire csak képes vagy rá. És hagyd, hogy a vers elmondja Neked azt, amire éppen szükséged van. Nagyon kellemes és hasznos időtöltést kívánok sok szeretettel: Sophie


Ha tetszettek a verseim, látogasd meg az EzoTaro kártyák oldalamat, mert ott is találsz még verseket - a kártyákon. Abban a különleges kegyelemben részesültem a Teremtő által, hogy megalkothattam páratlan verses kártyáimat. Várlak szeretettel az EzoTaro kártyák oldalamon!

Sophie további weboldalai, mint EzoTaro
E-mail: ezotaro22@gmail.com
Web#1: http://www.ezotaro.com
Web#2: http://www.lelekrestaurator.info
Web#3: http://www.ezotaro.odafigyelo.com