Sophie :

VARÁZSLATOS
VILÁG
1998-2002

Az oldal tartalma:

Kicsi lélek
Részeg cseppek
Zöld Hasú Leffentyű
A Tündér
Kerge madár

Volt egyszer ...
Varázslat
Tündérszárnyú Tarka Lepke
Elengedtem
Miért?
Nagymenő
Ön itt van most

Kicsi lélek

Kis kuckóban kicsi hajnal.
Kicsi éj, mely megvigasztal
Kicsi lélek, kicsi élet
Kicsit él és kicsit remél

Kicsit fázik, kicsit fél
Kicsit hűti már a dér.
Az Úr hangja ideér
Ettől végre feleszmél

Eszébe jut: nagyot lép
Már a felhők fölé ér.
Visszatekint, csodálkozik:
„Miért vártam eddig – addig?

Mért nem léptem én előre
A háztetőm szélire?
Onnan is de tág a határ
Tovább léphettem volna már”-

„No de mindegy - legyint egyet -
Lényeg az, hogy itt vagyok
Nőhetek, nőhetek
Terveket szőhetek.

Határ csak a csillagos ég -
Tűnődik el rajta
- Kinőttem a kicsi házam
Mit veszek majd haj-ha?”

Tükörbe néz, észreveszi,
Hogy kinőtte a tükröt is
Szomorúan búcsút int
Angolosan távozik.

Részeg cseppek

Őrült cseppek, részeg cseppek
bolondoznak tolldíszekben
harmóniát zengenek,
hogy meghallják az emberek

Könnyű testük szellő járja
szétszóródnak nagyvilágba
szétszórják a szívük-szavuk
elhessegetik a bánatot.

Színt hoznak az életünkbe:
röpke szárnyú tarka béke
költözik az új szívekbe
megszépülve szélesedve.

Megpördülnek maguk körül
fényárban él már fénytestük
fénykévéket szórnak széjjel
szerte-széjjel, egész éjjel.

Virágillat halk hangjait
küldik fénypostán a Napnak
megcsiklandják s ő fölkacag
hála-esőt nevet arca.

Részeg cseppek, őrült cseppek
járják táncuk boldogan
megrészegül a világ
s benne minden hontalan.

Ki nem volt otthon, most hazát lel
- minden szépnek részeként -
víg táncot lejt tüllruhában
a világ mindenségeként.

Zöld Hasú Leffentyű

Egyszer volt, hol nem volt,
hol nem volt egy egyszer volt.
Éldegélt a házában
- pici piros várában -

Zöld Hasú Leffentyű
minden ujján kék kesztyű.
Feje kicsi, de nagy szemű
minden lábán szerkentyű.

Sok a keze, sok a lába
mégis könnyen megy a bálba,
mert ruhát, szandált maga varr
közben ajkán száll a dal.

Morcos, dolgos meg nem áll
így űzi el bánatát.
Hogyha dolgát elvégezte
- saját magát kényeztetve -
billeg - ballag lépegetve,
kényeskedve ki a kertbe.

Nappal sütteti a hasát
széllel legyezteti magát
esőben fürdeti lábát
imádja a kicsi várát
imádja a bokrokat
s a fekete varjakat.

Így éldegél régtől fogva
- az idők kezdete óta -
nem csinál Ő semmi mást
rakja tegnapra a mát.

Zöld Hasú Leffentyű
minden ujján kék kesztyű.

Irónia = tisztánlátás + játékosság (Sophie)

A Tündér

Szívem kicsi tündérlánya
Földnek, Holdnak királylánya.
Hallgasd meg most mesém
ezen meseszép estén.

Sejtelmes az éjszaka
sötét már az ég alja
tücsök cirpel a fűben
hegedül ő serényen.

Hosszú árnyak merészkednek
lapulnak a fák tövében -
ki csak sejti hollétüket
elkapja a holt-rémület.

Ijesztgetnek, riogatnak
ezenközben sikongatnak
fátyol-táncot lejtenek
néha-néha eltűnnek.

Így játszanak egész éjjel
pedig lelkük tele fénnyel.
Jól tudja ezt néhány ember
őket nem töltik el félelemmel.

Megismerték már a csodát:
árnyak kívül nem léteznek
képzeletük játszik táncot -
ismerik e más világot.

 

Képzeletünk játszik velünk
- melynek magja megvan bennünk -
használhatjuk jóra-rosszra
így múlik el minden óra.

Képzeljük hát tündéreknek
- örülnek az árnyak ennek -
szabadságra elmehetnek
végre jókat pihenhetnek.

Tündérország tündérlánya
tündököl az éjszakában
tündér lóra pattan
tündérszárnyon elillan.

Tündérkertbe hazaérve
körülveszi tündér népe
tündérvár a kicsi fészke
tündér reggelit kap ebédre.

Tündérvárban fogadja
az éjszakai árnyakat
megdorgálja kicsit őket
mert még ő is megijedt.

Tündérarcban összevonja
tündérszemöldökét
tündér szemmel mosolyt üzen
szerte-szerteszét.

 

Tündérország királynője
Holdnak, Földnek gyermeke
csengő hangon parancsolja:
„változzon e helyzet holnap!

Változzanak az árnyak
Tündérország királyának
ijedelem helyett
szeretetet vigyenek!

Ébredjen csak úgy az ember
ne legyen már rajta terhe
fújja el a Tündérkirály
minden ember búját-baját!

Adjon nekik tehetséget
mesterséget, emberséget
adjon nekik szívet, szemet
és észt is hozzá eleget!

Adjon nekik örömöket
gyerekeket, hold-töltéket
fényes Napot fénykévékkel
szeretettel, örökléttel!”

Szívem kicsi tündérlánya
visszaszáll az éjszakába
visszaszáll az ő ágyába
visszamosolyog álmára.

Kerge Madár

Szárnya nőtt a szivárványnak
szép ruhája égi lánynak
rózsaszirom tollpihéje
lengedezik enyhe szélben.

Fának van már füle, farka
a ház elheverészik rajta
körtáncot jár a látóhatár
könnyű léptű Kerge Madár.

Csillámtestét hímpor fedi
szárnya közt az időt viszi
elrepíti könnyű terhét
elrepíti világ estjét.

Elviszi a sötétséget
helyébe küldi a Szépet
megigézi a Gonoszt
ígér neki csupa jót.

Átformálja a világot
szürke eget, sötét álmot
elviszi a reszketést
elhinti az új vetést.

Fölforgatja a világot
elhozza az Égi álmot.

Volt egyszer…

Volt egyszer egy porcica
nőttön – nődögélt
ám jött a porseprű
s a porcica elvetélt.

Volt egyszer egy kuglófsütő
örömmel érkezett a házba
ám évekig nem törődtek vele
s ez bizony nem hozta lázba.

Volt egyszer egy tündér
csak sajnos nagyon ledér
így aztán kitelt a becsülete
és őrangyal helyett céda lett belőle.

Volt egyszer egy gondolat
hatalmas tervei voltak
ám a végtagokat nem bírta cselekvésre
s így hamvába-holt gondolat lett belőle.

Volt egyszer egy ember
szakálla volt – kender
ám elvesztette szegény fejét
s most fej nélkül serte – pertél.

Volt egyszer egy pillanat
melyben jelen voltam
ebben az egy pillanatban éltem
- itt a végem, fuss el vélem!

Varázslat

Jó kedvem van ihajla
szóljon hát a muzsika
tépje – zúzza dobhártyámat
összeütöm két bokámat.

Szétdobálom karjaimat
félrecsapom kalapomat
megcsörgetem sarkantyúmat
elhúzatom víg nótámat.

Mindezt gondolatban teszem
kalapomat gondolatban leteszem
fölveszem a hétmérföldes csizmámat
megsarkantyúzom gondolatlovamat.

Elszáguldok a világ szélire
leülök varázsköpenyemre
bámulom a csillagokat nappal
süttetem a hasam a Holddal.

Beszélgetek törpékkel és királyfiakkal
betakargatom magunkat aranyhajammal
aranyhajamból lágy muzsika csendül
… s az egész világ ölembe szédül.

Tündérszárnyú Tarka Lepke

Tündérszárnyú Tarka Lepke
szaladgál a réten
méhek gyűjtik serényen
az erdei mézet.

Kismadár a fák közt táncol
tündököl a napsugár
jókedvében tótágast áll
„Jaj de érdekes a nyár!”

Tarka Lepke bukfencet vet
arra jár a kis süni
csodálkozva nézi Lepkét
még a lábát is megüti.

Őzgidácska legelészget
kis giliszta kerülgeti
rigó csőrén száll az ének
messze még a téli élet.

Zeng az erdő, kerek erdő
boldogok a kis lakói
élnek, esznek, vígan vannak
örülnek a nyári napnak.

Elengedtem

Gondolataimat csokorba szedtem
világokat látni elküldtem.

Piros-babos kendőből batyut kötöttem,
faágra felfűztem, vállára föltettem
- orcájára csókot leheltem.

,,Menj, csinálj magadnak szerencsét!"
- mondtam meghatottan
s útjára engedtem
(de nem zaklatottan).

Batyujába raktam erőt ügyességet, eszességet -
ő maga pedig hordozza a Szépséget.

Elengedtem hát - próbáljon szerencsét -
neki adtam a titokzatos Nagyítólencsét
mely felfokozza éberségét
kiemeli humorérzékét.

Fölszereltem hát igaz hittel
s most hazavárom szeretettel.

Miért?

Miért kék az óceán, miért kék az ég
miért zümmög a darázs, miért szép a szép?

Miért bőg az oroszlán, miért ordít a szamár
miért fut a jaguár, miért hajlik a zsiráf?

Miért sír a szánk, ha zokog a szívünk
az ötéves - ha bánt- miért ölt nyelvet ránk?

Miért fogjuk hasunkat, ha kacagunk és
ha túl sokat eszünk, miért görcsöl a hasunk?

Mi a lényeg, mi van mindezek mögött
mi az összefüggés a külvilág függönye mögött?

Mi tartja össze a képeket, mi táplálja a képzetet
mitől függ egy kapcsolat, miért ápol függő kapcsokat?

Mitől önálló a felnőtt, miért függ mégis érzelmileg
miért jó az örömteli kapcsolat, miért utáljuk a magányos napokat?

Mi az összefüggés erő s akarat között
miért van agresszió a félelem mögött?

Miért van félelem - úgy egyáltalán?
Miért féltem életem? Tényleg csak egy van? Igazán?

Miért nincs senki, ki minderre válaszolna
miért van mégis mindig valaki, ki néha ezt-azt megmondja?


Miért e sok miért? Miért terem bennem?
Azért, hogy tudjam hogyan élem az életem?

Azért, hogy lássam miket cselekszem?
Azért, hogy tudjam mikor hajt érzelem?

Miért e sok miért? Miért keresgélek?
Mit keresek egyáltalán?

Miért érdekelnek bármilyen összefüggések?
Elvesztettem identitásom, megkeresni elindultam
ám ahelyett, hogy megtaláltam volna
ezer kérdés lohol nyomomban.

Folytatom én a keresést kérem - ez nem probléma
csak ne kerülne ennyi kérdés fáradtságos utamba!
Vagy ... Jól hallom? A kérdés az, mi előrevisz?
Akkor hát meddig élek? .. A mindenit!
Vagy adjatok egyetlen kérdést, mi lényeges
Vagy Isten tudja! Nem is tudom, hogy mit teszek!

Úgy érzem magam, mint ki
nem került fel Noé bárkájára
és kérdések özönvize
pozdorjázza.

Egyetlen kérdés kéne csak, mi
fejemben világot gyújt!
A válasz nem is érdekes, hisz' abban a pillanatban
minden már csak a múlt.

Nagymenő

"Nem adhatok mást, mi lényegem"
a szövegem a névjegyem.
Klassz vagyok én kívül-belül
csak a vak nem látja
ki a sarkon hegedül.

"Nem adhatok mást, mi lényegem"
a szövegem a névjegyem.
Szívemnek a leghőbb vágya,
hogy megbecsüljenek valahára
s vegyenek komoly-ember számba.

Annyi mindent megteszek
igyekszem, hogy megkedveljenek
mindenkinek fűt - fát ígérgetek
mégis kinevetnek az emberek.

Igaz, mindig közbejön valami
sajnos az időmet nem tudom beosztani
így azután rohanás az életem
ígéreteimet nem teljesíthetem.

 

Ráadásul résen állok
mert a sok ember mind álnok
szerelmemnek se hiszek
hisz' mondani mindent lehet.

Könnyelműségen ugyan nem kaptam
- de nem vagyok ám én tudatlan -
minden percben figyelem
mikor csap be kedvesem.

Még védekeznem is kell
mert szerelmem nem hiszi el,
hogy milyen sok dolgom van,
így időm kiszámíthatatlan.

Számon kéri tőlem a nő,
hogy mikor látogatom meg őt
nem érti meg a drága
milyen fontos ember a párja.

 

Okos vagyok és szép
gazdagon szórom a pénzt
mégis nevet kedvesem
mikor jövőnket tervezgetem.

A legszebb férfikorban vagyok
és mást nem mondhatok
csak azt, hogy jól jár velem
leendő nejem.

Nem is értem, hogy a kis fruska
miért nem örül titokba, hogy
páromul kérem őt,
én, a nagymenő.

Most egy kicsit sértve vagyok
de ha kell, majd megbocsátok
majd csak észreveszi, hogy
én vagyok a Valaki.


A versek az Élet különleges gyöngyszemei, és könnyen beleférnek az ezotéria tárgykörébe. Merthogy a versek is "titokzatosak", akárcsak az ezotériához tartozó szellemi tanítások. A verset ugyanúgy nem lehet ésszel felfogni, mint az ezotériát. Az oldalon, a Varázslatos világ ciklus a következő verseket tartalmazza: Elengedtem, Kerge Madár , Kicsi Lélek, Miért?, Nagymenő, Részeg Cseppek, Tündér, Tündérszárnyú Tarka Lepke, Varázslat, Volt egyszer ..., Zöld Hasú Leffentyű
A versek az érzelmeinkhez, sőt, közvetlenül a Lelkünkhöz szólnak. Ezért Te, Kedves Olvasóm, mielőtt verset olvasnál, lazulj el, zárd be az elméd, viszont a szíved tárd ki, amennyire csak képes vagy rá. És hagyd, hogy a vers elmondja Neked azt, amire éppen szükséged van. Nagyon kellemes és hasznos időtöltést kívánok sok szeretettel: Sophie


Ha tetszettek a verseim, látogasd meg az EzoTaro kártyák oldalamat, mert ott is találsz még verseket - a kártyákon. Abban a különleges kegyelemben részesültem a Teremtő által, hogy megalkothattam páratlan verses kártyáimat. Várlak szeretettel az EzoTaro kártyák oldalamon!

Sophie további weboldalai, mint EzoTaro
E-mail: ezotaro22@gmail.com
Web#1: http://www.ezotaro.com
Web#2: http://www.lelekrestaurator.info
Web#3: http://www.ezotaro.odafigyelo.com